VAN Valami Furcsa Es Megmagyarazhatatlan(2014)
VAN Valami Furcsa Es Megmagyarazhatatlan(2014) ===> https://tiurll.com/2tkdAY
For Some Inexplicable Reason (Hungarian: Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan) is a 2014 Hungarian film, the feature-debut of director Gabor Reisz.[1] It stars Aron Ferenczik, who portrays a young unemployed man, somewhat adrift in Budapest, as he tries to cope with a recent break-up, bickering parents, and his adulthood.[2] It premiered at the Karlovy Vary Film Festival in the \"East of the West\" competition.[3]
Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.
Engem már ezzel a BKV-ellenőrökről szóló mondattal megvett Reisz Gábor filmje, a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan. Nemcsak azért, mert ezen a főszereplő Áronhoz hasonlóan már én is nem egyszer elgondolkoztam, hanem mert már ebből látszott, hogy ennek a filmnek végre sikerült az, ami annyi másiknak nem: bemutatni, hogy hogy élünk mi Budapesten.
Egy valamije azért mégiscsak van Áronnak, egy repülőjegye Lisszabonba, amit egy részeg éjszakán sikerült megvennie, persze a szülei pénzén. Így aztán úgy dönt, hogy elrepül Portugáliába, hogy ott se csináljon semmit. Ez a terv. Elmenekülni az olyan kifejezések elől, mint szja meg álláskereső, meg töltse ki még ezt a nyomtatványt is, kérem. Én is ismerek pár Áront, és tudom, hogy mennyire könnyű beleragadni ebbe a céltalan állapotba, nem kell ehhez sem lustának, sem lúzernek, sem született szerencsétlennek lenni. Budapest tele van ilyen Áronokkal, akik nem tudnak vagy nem akarnak inget venni, és valami szabad szemmel alig látható összegért gályázni egész nap. Mert akárki akármit mond, ez is a felnőtt élet, és ez igenis elkeserítő, fárasztó és lélekölő tud lenni.
Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan Budapestben, valami, amit még az itteniek sem képesek megmagyarázni, aki pedig nem él a fővárosban, az nem is értheti. Megmagyarázhatatlan továbbá az is, ha szüleid egy havi keresetét egy lisszaboni jegyre költöd. Áron 29 éves, komplexusos férfi, hiába tudhatja a zsebében frissen szerzett diplomáját, barátnője elhagyja, szülei tartják el, mert sajnos nincs munkája. A lisszaboni utazás szakítja ki megszokott hétköznapjaiból, és segít neki feldolgozni az élet okozta csalódásokat. Miután hazatért, újult erővel próbálja rendezni zűrös életét.
Reisz Gábor jól tette, hogy nem bízta másra a felnőtt Tamás szerepét. Hitelesen alakítja önmagát. A korai Tamásokat hárman, Seres Donát, valamint a Prukner testvérek, Barnabás és Mátyás játsszák el. Nagy Katica az elhagyó oldaláról mutatja be a rideg, egoista viselkedést. Takáts Katalin és Kovács Zsolt megmaradtak az előző filmből szülőknek, ahogy a báty és a barátok is. Takáts Kati a Tamást örökké gyerekként kezelő, mindenbe beleszóló és túlgondoskodó anyát alakítja, Kovács Zsolt pedig olyan karakter, aki, ha feltűnik a vásznon, azonnal mosolyt csal a néző arcára az örökké kívülálló, cinikus stílusával. Általában és jó esetben minden családban akad egy nagynéni, nagyszülő vagy más idősebb rokon, aki a szülők által nehezen viselt kamaszkorszakban megérti a gyereket. Monori Lili a laza, toleráns nagynénit szűkszavúan, kevés gesztussal, de annál nagyobb erővel alakítja. A barátok polgári keresztnevüket megtartva a filmben egy-egy korosztálybeli típust képviselnek: a laza, örökké csajozóst, a nagydumás okoskodót, de amúgy tétlent és a házasságban papuccsá válót. Ascher Tamást, a Katona József Színház főrendezőjét, illetve a Színház- és Filmművészeti Egyetem volt rektorát meglepetésként láthatjuk a filmvásznon, ahogy Hajdu Szabolcs filmrendezőt is. Egy-egy epizódszerepükkel, markáns jelenlétükkel kiválón színesítik a történetet! Ascher a tehetetlenségében egyre dühösebb logopédust, Hajdu pedig a célorientált, a gyermeki lélek iránt érzéketlen pedagógust alakítja.
A Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan az egyik jó példája annak, hogy nem feltétlenül kell egy valag pénz és a legújabb technika egy jó film elkészítéséhez. Reisz Gábor 2014-es, első nagyjátékfilmjét kis stábbal (javarészt a haverjaival), szerény körülmények között készítette, de ez mit sem vesz el a minőségéből.
Az internet hőskorában élve örülhet a rendező vagy a moziüzemeltető, ha akad egy-egy teltházas előadás. Szerencsére azért ma sem vagyunk híján a tömegeket megmozgató premiereknek, ám ha magyar filmről van szó, akkor ott valami igazán különlegesről beszélhetünk. Márpedig Reisz Gábor diplomamunkája (VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan, 2014) az az alkotás, amit a Moszkva tér (Török Ferenc, 2001) óta várt a közönség.
Generációs filmet nehéz úgy készíteni, hogy célba találjon a mondanivalója, vagy, hogy azonosulni lehessen a karakterekkel, főleg, ha nem pesti az ember. A főváros nyújtja ugyanis a legtöbb lehetőséget, hogy tükröt mutasson az adott nemzedék számára, ám ezzel ugyancsak leszűkíti a célközönségét. Ennek ellenére a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan remekül megalkotott karaktereivel és mondanivalójával szinte bárhol, bármikor nagyot üt. Egy igazi hangulatmozi, amelyre ha beül valaki, szinte biztos, hogy elégedetten jön majd ki.
Éppen ez a VAN erőssége. Az egyszerű, de korántsem rossz történet mellé nagyszerűen ábrázolt élethelyzeteket sorakoztat, amelyek bárkivel megtörténhetnek, de mégsem tulajdonítunk nekik nagy jelentőséget. Ha jobban értékelnénk az efféle történéseket, rájöhetnénk, hogy mindenki életében VAN valami érdekes. Erre hívja fel a figyelmet a film címe és Reisz Gábor is.
Áron eközben ugyanazt csinálja szombat esténként, mint a mai budapesti fiatalság java része, vagyis beül egy kocsmába a Kazinczy utcában és panaszkodik a haveroknak. Van, aki arról, hogy minden barátja külföldre megy, van aki arról, hogy multinál dolgozik, ahol a munka egyáltalán nem érdekes, sőt. Eközben egyik helyről megyünk a másikba, hogy a legutolsó éji zarándoklat a Wichmann ikonikus rántotthúsos-szendvicséhez vezessen, másnap pedig Isten hozott a magyar rögvalóságban, ahol a Munkaügyi Központ szerint egy bölcsésznek a legtesthezállóbb feladat az adatrögzítés. A sok ismerős szituációt időnként nagyon viccesen elhadart monológokkal tarkítják a szereplők, ezek közül magasan a legjobb Áron majdnem egyéjszakás kalandja, valamint a földrajztanár siráma.
Azt hittem, idén már nem jár nekünk több kiváló elsőfilm (Utóélet), mire jött a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan. Nemcsak azért érdemes megnézni, mert felsorolhatatlanul sok eredeti ötletet vonultat fel, legyen szó egy apró ajándékkaktuszról vagy a film végén futkározó stábról, hanem mert a korosztály, akiről szól, végre röhöghet egy jóízűt saját magán.
A kortárs magyar filmművészetben alapvetően két megközelítés uralkodik: a szórakoztatónak szánt, valami sosemvolt, feljavított valóságillúziót nyújtó közönségfilmek és a gyakran alulnézeti, társadalmi üzenettel operáló vagy absztrakt kelet-európai térbe helyezett, többnyire szerzői filmek. Ha jól csinálják, egyik sem elvetendő irány, ám egyik sem tud közös nemzedéki élményt adni. Az ilyen filmek inkább abból az alapállásból születnek, hogy az első filmet feltétlenül saját élményeinkből forgassuk. Látszólag Reisz Gábor is így tesz: egy a felnőtt életbe belépni képtelen fiatalemberről mesél, ám titokban egész kortárs magyar valóságunkról, városi életünkről, egy nemzedék érzéseiről is érvényes állításokat tesz.
A 29 éves Áron átlagos srácként számtalan kortárs komplexus birtokosa; frissen végzett az egyetemen, barátnője elhagyta, a szülei tartják el, amíg munkát keres, ráadásul miközben az elmúló szerelmen agonizál, valami külső, bizarr tényező mindig felülírja elképzeléseit és megszakítja intim pillanatainak eltervezett linearitását. Áron csak akkor jön rá arra, hogy a káoszban és a kiszámíthatatlanságban mégis tart valahová, amikor elmegy innen. Oda jut, ahová mindenki más: a rendbe, fegyelembe, a szívfájdalom elmúlásába, a 2 centivel a föld fölött járásba. De egy budapesti ezt nem bírja, kell a súly a lelkének, mert ez tartja a földön. Áron végül megtanulja ezt, Lisszabonból hazatérve még utoljára tesz egy próbát arra, hogy létezést produkáljon ebbe a világba, a saját életébe, a maga tempójába, a belátással kiegészülő lázadozásba. 59ce067264